5. A jövedelmezőség elemzés
5.1. Pénzügyi költség-haszon elemzés
A pénzügyi költség-haszon elemzés a projektek megvalósíthatósági, jövedelmezőségi elemzésének fő eszköze.
Fő alapelvei:
- hozadék-elemzés (egy meglévő szituáció és egy nem létező szituáció összehasonltása)
- piaci árak használata
- diszkontálás, a különböző időpontokban történő pénzforgalom összehasonlíthatóság érdekében
- a nettó jelenérték (NPV), a belső megtérülési ráta (IRR) és a haszon-költség arány (BCR) számítása.
A pénzügyi költség-haszon elemzés kiindulópontja a pénzforgalmi alapú cash-flow kimutatás készítése. Az ilyen típusú elemzéshez készített cash-flow készítés során kizárólag a projekt megvalósítási időszakára vonatkozó pénzbevételeket és pénzkiadásokat kell figyelembe venni.
A projekt-tevékenységekhez kapcsolódó, azaz a projekt megvalósítási időszakára vonatkozó pénzbevételek és pénzkiadások alapján elkészített pénzforgalmi táblázatok alkalmasak a jövedelmezőségi elemzésekhez is.
Készítésük során csak a nem-pénzügyi műveletekhez kapcsolódó pénzforgalmat (beruházások, rendszeres jellegű költségek, bevételek) szabad figyelembe venni.
Az adók szabadon választhatóan figyelmen kívül hagyhatók (adózás előtti jövedelmezőség), vagy figyelembe vehetők (adózás utáni jövedelmezőség).
5.1.1. Hozadék-elemzés
A projekt jövedelmezősége szempontjából vizsgálni szükséges a tőke alternatív hasznosításának lehetőségét, illetve igénybevételének költségét.
- Vizsgálni kell, hogy a projekt által termelt hozam meghaladja-e a banki betétek kamatlábát. Ha a projekt kevésbé jövedelmező, érdemesebb egy kamatozó betétszámlát nyitni.
- A vállalkozónak kölcsönt kell felvennie a projekt beindításához. Ebben az esetben a projektnek elégséges hozamot kell biztosítania, hogy fedezni lehessen abból az adósságszolgálati kötelezettségeket. Tehát a projekt hozamának magasabbnak kell lennie a banki hitelek kamatlábánál.
Például, ha egy magánbefektetőt, aki tőkéjéből egy drogéria-üzletláncot akar beindítani, a hozadék-elemzés során fel fogja tenni azt az alapvető kérdést, hogy a "drogéria jövedelmezőbb lesz-e, mint más befektetés?" Mekkora a haszonáldozati költsége a tőkének? Alternatív választásként beteheti a pénzét egy bankba, ahol adott szintű kamatot kaphat érte. A befektető döntési kritériuma, hogy vajon a drogéria által termelt hozam meghaladja-e a banki betétek kamatlábát. Ha a drogéria kevésbé jövedelmező, érdemesebb egy kamatozó betétszámlát nyitnia.
Ha ugyanannak a vállalkozónak kölcsönt kell felvennie a projekt beindításához, ebben az esetben a döntési kritérium az lesz, hogy a projekt elégséges hozamot biztosít-e ahhoz, hogy fedezni lehessen abból az adósságszolgálati kötelezettségeket. Tehát a projekt hozamának magasabbnak kell lennie a banki hitelek kamatlábánál.
5.1.2. Árak
A nem-pénzügyi műveletekhez kapcsolódó pénzforgalom piaci árakon alapul. A jövedelmezőségi elemzésekben konstans vagy reál-árakat használnak. A reálárak meghatározásához a nominális ár-előrejelzéseket deflálni kell az általános infláció mértékével.
5.1.3. Diszkontálás
A diszkontálás vagy leszámítolás az a módszer, amellyel egy jövőbeni pénzösszeg jelenlegi értékét határozzuk meg. Segítségével a különböző időpontokban történő pénzmozgások is jól összehasonlíthatók, lényegében a jövőbeni pénzmozgások értékét határozza meg a jelenre vonatkoztatva. A diszkontált cash-flow elemzésekben a 0. évet használják viszonyítási alapként: a későbbi években történő pénzmozgás 0. évre vonatkoztatott, azaz jelenértékét diszkontálással kell kiszámítani.
A jelenérték számításánál a diszkontráta (i) és az idő (t - év) fontos szerepet játszik. Segítségükkel határozható meg az ún. diszkontfaktor: 1/(1+i)t
Valamely jövőbeni pénzmozgás jelenértékét úgy számíthatjuk ki, ha a jövőbeni értéket megszorozzuk a vonatkozó diszkont-faktorral.
(Például: Két év múlva esedékes 1 Ft jelenértéke 10 %-os diszkontráta mellett
PV = 1/ (1+0,1)2 = 0,826645 Ft)
Az i értéke általában a projekt tőkeköltsége, illetve az elvárt hozam.
A diszkontráta meghatározása:
Ebben az esetben az i = (0,6 x betéti kamat + 0,4 x hitelkamat) / 2
5.1.4. Nettó jelenérték (NPV), a belső megtérülési ráta (IRR) és a haszon-költség arány (BCR)
A projektek jövedelmezőségének meghatározásához és értékeléséhez a pénzügyi költség-haszon elemzés az alábbi döntési támpontokat adhatja:
- a nettó jelenértéknek (NPV) pozitívnak kell lennie;
- a haszon-költség aránynak (BCR) 1-nél nagyobbnak kell lennie;
- a belső megtérülési rátának (IRR) nagyobbnak kell lennie a kamatlábnál.
A fenti három feltétel lényegében azonos, és mind azt jelzi, hogy a projekt megfelel annak az igénynek, hogy nagyobb jövedelmet biztosít, mint a hitelezési- vagy kölcsön-kamatláb (a tőke haszonáldozati költsége).
A kamatláb tehát kulcsfontosságú szerepet játszik, amelyet diszkont-rátának vagy leszámítolási rátának neveznek az ilyen elemzéseknél.
Nettó jelenérték
A nettó jelenérték (NPV) számításával a projekt hasznos élettartama során felmerülő pénzmozgások összehasonlíthatók és összegezhetők.
A nettó jelenérték (NPV) kiszámításának általános képlete:
Ahol X az adott évre vonatkozó pénzáramlás (cash flow), i a diszkontráta, t az aktuális év, a T a projekt teljes élettartama. A nettó jelenérték egy adott kamatláb melletti diszkontált jövedelem.
Belső megtérülési ráta
A belső megtérülési ráta (IRR) az a kamatláb, amely mellett a nettó jelenérték zéró lesz, tehát az a kamatláb, amely mellett a projekt éppen eléri azt a jövedelmezőséget, amelyet egy, a diszkontrátával megegyező kamatláb melletti betételhelyezés biztosítana.
A belső megtérülési ráta (IRR) kiszámításához ugyanaz a képlet használható, mint a nettó jelenérték kiszámítása esetén, azzal a változtatással, hogy adott NPV nagyság (0) mellett a kamatlábat kell meghatározni:
ha = 0, akkor i = IRR
Haszon-költség arány
A haszon-költség arány (Benefit/Cost Ratio, BCR) hasonló az NPV-hez, azzal az eltéréssel, hogy amíg az NPV az összes költség és haszon közötti különbséget mutatja meg, addig a BCR a (diszkontált) költségek és hasznok arányát.
A BCR mutató általános képlete:
Az egyes döntési kritériumok alkalmazása
A költség-haszon elemzés fenti három döntési kritériuma lényegében azonos, alkalmazhatóságuk bizonyos vonatkozásokban eltérő.
- A BCR-t használják a legritkábban, mivel nincsenek egyértelmű irányelvek a rendszeres jellegű költségek kezelésére vonatkozóan. Egyes elemzők az összes költséget és a beruházásokat is beszámítják a nevezőben szereplő költségek közé. Más elemzők a hasznok között csak a nettó hasznot veszik figyelembe, tehát bizonyos rendszeres jellegű költség-tételeket közvetlenül levonnak a bevételekből. A BCR esetében tehát azzal a metodikai problémával kell számolni, hogy eredménye az egyes elemzők preferenciájától is függhet. Ha azonban konzisztensen alkalmazzák valamelyik módszert, ez a probléma nagymértékben csökkenthető.
- Az IRR talán a legközkedveltebb jövedelmezőségi mutató, mivel ez egy relatív mérőszám, amely lehetővé teszi a beruházások és a piaci kamatlábak (hozam) közvetlen összehasonlítását. Mindazonáltal ennek a mutatónak is van két használati korlátja. Először az IRR használata egymást kizáró projektek esetében megalapozatlan javaslatokhoz vezethet. Egymást kizáró projektekről akkor beszélünk, ha egy adott projekt végrehajtása esetén lehetetlenné válik egy másik projekt végrehajtása. Például, ha gyár épül egy adott telken, azt nem lehet mezőgazdasági termelés céljára is felhasználni. Előfordulhat, hogy az IRR alapján a gyárépítési projekt a kedvezőbb, ugyanakkor egy adott diszkont-ráta mellett a mezőgazdasági termelés lenne jövedelmezőbb. Másodszor, az IRR nem használható az egyes projekt-alternatívák rangsorolásához. Ha az 'A' alternatíva IRR mutatója 15%, a 'B' alternatíváé pedig 20%, az nem jelenti azt, hogy az "A" alternatívát mindenképpen el kell vetni.. Ha a diszkont-ráta 10%, mindkét projektet meg kell valósítani.
- A nettó jelenérték (NPV) abszolút jövedelmezőségi mutató, és az IRR-hez hasonlóan ez a mutató sem használható az egyes projekt-alternatívák egyértelmű és kizárólagos rangsorolásához. Egy kicsi, nagyon magas jövedelmezőségű projektnek alacsonyabb lehet a nettó jelenértéke, mint egy nagy, de alig jövedelmező projektnek. Az NPV csupán azt mutatja meg, hogy az adott projektet érdemes-e megvalósítani, vagy sem. A NPV előnye, hogy olyan egymást kölcsönösen kizáró projektek esetében is alkalmazható, ahol az IRR nem használható
5. 1. 5. Érzékenység elemzés
Az érzékenység elemzés azt vizsgálja, hogy a költség-haszon elemzés eredményei (IRR, NPV) milyen mértékben függnek a pénzbeáramlásra és pénzkiáramlásra vonatkozó feltételezésektől. Az érzékenység elemzés keretében az elemző újrakalkulálhatja az NPV illetve az IRR mutatót az eredeti feltételezések megváltoztatásával, illetve meghatározhatja az ún. átváltási értékeket (vagyis azt, hogy a feltételezések milyen módosítása esetén lesz zéró az NPV és a diszkont-rátával megegyező az IRR). Mindkét esetben célszerű első lépésként megvizsgálni az eredeti feltételezések megalapozottságát, mivel az érzékenység elemzések hasznossága jelentős mértékben függ attól.
A projektet csak akkor célszerű jóváhagyni, ha az eredeti feltételezések reálisnak tűnnek és a döntéshozó hajlandó kockázatokat vállalni.
Összefoglalva, a bizonytalanság és a kockázatok elemzése során az alábbi lépéseket kell megtenni:
- össze kell gyűjteni az inputokra, outputokra, a piacokra, a fogyasztókra, az előkészítésre és az indítási szakaszra vonatkozó eredeti feltételezéseket;
- felül kell vizsgálni ezeknek a feltételezéseknek a megalapozottságát (a projekt környezetének/ kontextusának megfelelő elemzésén alapulnak-e azok vagy ilyen elemzések nélkül születtek?)
- az eredeti feltételezések alapján ki kell számolni az NPV illetve az IRR mutatót;
- meg kell jelölni olyan eltéréseket, amelyek realisztikusak az eredeti feltételezésekhez viszonyítva (minél megbízhatóbb a kontextus-elemzés, annál kisebb eltérésekre van szükség);
- újra kell kalkulálni az NPV illetve az IRR mutatót a módosított feltételezéseknek megfelelően;
- meg kell határozni az ún. átváltási értékeket;
- át kell tekinteni az eredményeket és mérlegelni kell azt, hogy nem kell-e módosítani a projektet, nem lehetne-e kedvezőbben alakítani a külső tényezőket és nem kell-e elvetni a projektet a túl nagy kockázatok miatt.
